A mesterötvözet olyan nem nemesfém, mint az alumínium, magnézium, nikkel vagy réz, viszonylag nagy százalékban egy vagy két másik elemmel kombinálva. A fémipar alapanyagként való felhasználására gyártják, ezért neveztük mesterötvözetnek vagy alapú ötvözet félkész termékeknek. A mesterötvözeteket különféle formákban állítják elő, mint például tuskó, gofrilemezek, tekercses rudak stb.
1. Melyek a főötvözetek?
A mesterötvözet finomítással precíz összetételű öntéshez használt ötvözetanyag, ezért a mesterötvözetet öntő mesterötvözetnek is nevezik. A mesterötvözetet azért nevezik „mesterötvözetnek”, mert az öntvény alapanyagaként erős genetikai tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis a mesterötvözet számos jellemzője (például keményfém eloszlás, szemcseméret, mikroszkopikus tükörképszerkezet) ), még a mechanikai tulajdonságokat és sok más olyan jellemzőt is beleértve, amelyek befolyásolják az öntvénytermékek minőségét) átolvasztás és öntés után az öntvényekre öröklődik. A meglévő, széles körben használt mesterötvözetanyagok közé tartoznak a magas hőmérsékletű ötvözött mesterötvözetek, a hőálló acél mesterötvözetek, a kétfázisú mesterötvözetek és a hagyományos rozsdamentes acélötvözetek.
2. Mesterötvözetek alkalmazása
Számos oka van annak, hogy mesterötvözeteket adjunk az olvadékhoz. Az egyik fő alkalmazási terület az összetétel beállítása, azaz a folyékony fém összetételének megváltoztatása a megadott kémiai specifikáció elérése érdekében. Egy másik fontos alkalmazási terület a szerkezetszabályozás – a fém mikroszerkezetének befolyásolása az öntési és megszilárdulási folyamatban, tulajdonságainak változtatása érdekében. Ilyen tulajdonságok közé tartozik a mechanikai szilárdság, a hajlékonyság, az elektromos vezetőképesség, az önthetőség vagy a felület megjelenése. Alkalmazásával számolva a mesterötvözetet általában „keményítőként”, „szemcsefinomítóként” vagy „módosítóként” is említik.
Feladás időpontja: 2022. december 02